Hűvös őszi reggel volt, a szél gyengéden sodorta a lehullott faleveleket a sírkövek között. Eva, ahogy minden szombaton, most is eljött a temetőbe, hogy meglátogassa elhunyt férje, Pavel sírját. Virágot hozott, letisztította a márványlapot, és halk hangon mesélt neki arról, mi történik otthon, hogyan nő az unokájuk, és mennyire hiányzik neki. Ezek a sírnál eltöltött néhány perc jelentették számára az egyetlen biztos pontot egyébként magányos életében.
De ezúttal valami furcsa történt.
Amikor letérdelt, hogy eltávolítsa a sír tövénél mohával benőtt követ, különös mélyedésre lett figyelmes a földben. Először nem tulajdonított neki nagy jelentőséget – azt hitte, valamilyen állat kaparta ki, vagy az eső utáni földcsuszamlás okozta. De amikor közelebbről megnézte, észrevette, hogy a nyílás szabályos alakú, mintha valaki szándékosan ásta volna ki.
A kíváncsiság legyőzte a félelmet. Óvatosan elkezdte a kezével eltávolítani a földet. És akkor meglátta.
Egy vékony földréteg alatt egy régi, fém doboz rejtőzött. Nagyon öregnek tűnt, rozsdás volt, de sértetlen. Eva egy pillanatig habozott, aztán kihúzta és kinyitotta. A dobozban gondosan összehajtott levelek, egy régi fekete-fehér fénykép és… egy napló volt.
A keze remegett, amikor kinyitotta az első oldalt. Az írás ismerős volt – Pavel kézírása. De amit olvasott, szinte sokkolta: „Ha ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy készen állsz megismerni az igazságot.”
Eva csendben ült. A szíve olyan hevesen vert, hogy azt hitte, az egész temető hallja. A dobozban lévő fényképen Pavel volt – de nem vele. Egy másik nővel és egy kisgyerekkel.
A következő órákat a napló olvasásával töltötte, amelyben férje egy olyan életszakaszát tárta fel, amelyről sosem mesélt neki. Egy régi kapcsolatról beszélt, a hibákról, amiket elkövetett, a döntésekről, amelyek egész életében kísértették. Mégis, a sorai között ott volt a szeretet Eva iránt – fájdalmas, őszinte, emberi.
Aznap Eva másként távozott a temetőből, mint ahogyan jött. Nem megtörten, hanem mélyen megrendülve. Az igazság, amit felfedezett, elvette tőle az eddigi bizonyosságokat, de egyúttal új szemszögből láttatta vele azt az embert, akit egész életében szeretett.
Отправить ответ