Egy nő fent rekedt egy fán, miközben egy HATALMAS MEDVE állt alatta! A medve elkezdett FELMÁSZNI! Mi történt ezután?!

Ami egy nyugodt délutáni erdei séta kellett volna legyen, néhány percen belül rémálommá változott.

Lenka, egy 34 éves grafikus Olomoucból, egy nehéz munkahét után csak ki akarta szellőztetni a fejét. Imádta a természetet, a csendet és a Jeseníky sűrű erdőit. Hozzászokott, hogy egyedül túrázik, térerő nélkül, csak egy hátizsákkal, egy késsel és egy termosz teával.

Aznap egy kevésbé ismert ösvényen indult el Rejvíz közelében. Az ösvény sűrű erdőn át vezetett, sziklák között, teljesen elhagyatottan. A nap lassan nyugovóra tért, de Lenka még világosban akart visszaérni.

Aztán meglátta.

Egy hatalmas medve.

Ott állt a pataknál, ahová éppen Lenka tartott. Először lemerevedett. Nem hitt a szemének. A medvék ritkák Csehországban – de előfordulnak. És ez a példány élő volt, valóságos – és észrevette őt.

Lenka tudta, hogy nem szabad elfutnia. Megpróbált lassan, nyugodtan hátrálni. De egy gally roppant a lába alatt. A medve felkapta a fejét, és egyenesen felé kezdett futni.

Lenka gondolkodás nélkül futásnak eredt. Elbotlott, felállt, tovább futott. Aztán meglátott egy fát – egy magas bükkfát, vastag ágakkal alacsonyan. Az utolsó esély.

Felugrott, megkapaszkodott, és felhúzta magát. A szíve hevesen vert. És ekkor ért oda ő – a medve.

Megállt a fa alatt. Felnézett. És aztán – elkezdett mászni.

Lenka pánikszerűen mászott egyre feljebb. A fa ringott, az ágak reccsentek a medve súlya alatt. Már olyan magasan volt, hogy alig kapott levegőt. De a medve elszánt volt. Karmaival belekapaszkodott a kérgébe, és lassan, méterről méterre közeledett.

Aztán megtörtént.

Az egyik ág, amin a medve állt, eltört. Az állat elvesztette az egyensúlyát, és lezuhant. Nehéz teste hatalmas döndüléssel csapódott a földnek.

Néhány másodpercig mozdulatlanul feküdt. Aztán lassan feltápászkodott, morgott egyet – és eltűnt a fák között.

Lenka még tíz percig a fán maradt, mozdulatlanul, remegve, nem hívén el, hogy életben maradt. Csak ezután mert óvatosan lemászni – térde horzsolt volt, piszkos, de sértetlen.

Ma ezt „élete legfélelmetesebb élményeként” meséli el. Mégis hozzátesz valamit:
„Nem a medve hibája volt. Én léptem be a területére. De többé soha nem megyek egyedül az erdőbe. Soha.”