Minden a terv szerint haladt. A repülőgép készen állt a felszállásra, a személyzet befejezte a biztonsági eligazítást, az utasok helyet foglaltak – legtöbben telefonjaikba merülve vagy az ablakon át gondolataikba mélyedve néztek ki. A motor teljes erővel felbőgött, és a gép lassan elindult a kifutópályán. Senki sem sejtette még, hogy éppen ebben a pillanatban törik meg a nyugalom, és kezdődik a káosz.
Aztán megtörtént.
Egy hang… oda nem illő, éles, fémes – mintha valami leesett vagy eltört volna. A pilótafülke ajtaja hirtelen kivágódott, és az egyik légiutas-kísérő a pilóták felé rohant. Rögtön ezután megszólalt a kapitány hangja az interkomon, ezúttal azonban nyugtalanul:
„Hölgyeim és uraim, technikai okok miatt a felszállást el kell halasztanunk. Kérjük, maradjanak nyugodtak és a helyükön.”
Az utastérben nőtt a feszültség. Az utasok egymásra néztek, kérdezgették, mi történik, de válasz nem érkezett. A repülőgép megállt. Mintha megállt volna az idő is. Kint a naplemente festette meg az eget, de odabent valami történt, ami az egész estét megváltoztatta.
Mert közvetlenül a felszállás előtt bármi megtörténhet… és nem minden történet ér véget boldogan.
Отправить ответ