Csend volt. Csak a virágok halk zizegése és a gyászolók tompa zokogása hallatszott. A búcsú méltóságteljesen zajlott – egészen addig, amíg a koporsó lassan el nem kezdett közeledni a krematóriumhoz. És akkor történt meg.
Sikoly hallatszott. Nem halk zörej, nem valamilyen anyag hangja. Emberi sikoly volt – hangos, kétségbeesett, rettegéssel teli.
Az emberek megdermedtek, senki sem mert megmozdulni. Néhányan elájultak, mások hitetlenkedve bámultak. A krematórium dolgozói azonnal leállították a berendezést, és néhány másodperc múlva már egyértelmű volt, hogy nem hallucináció történt. Valaki – vagy valami – valóban megpróbált kijutni a koporsóból.
A gyorsan helyszínre érkező mentők felnyitották a koporsó fedelét… és amit ezután láttak, azt a jelenlévők soha nem fogják elfelejteni.
Tényleg halott volt? Vagy csak mély eszméletlenségben, amit valaki tévesen halálnak hitt? És hogyan történhetett meg, hogy az eljárás idáig juthatott?
A vizsgálatot azonnal megkezdték, de a jelenlévők traumáját nem lehet kivizsgálni. Ami egy élet békés lezárásának indult, élő rémálommá változott.
Отправить ответ