Amikor a hatéves Eliska újra és újra azt mondta, hogy egy „maszkos férfi” van az ágya alatt, a szülei csak legyintettek.
– Ez csak egy újabb gyermeki rémálom – nyugtatta magát az édesanyja, Veronika, miközben betakarta a kislányt.
Csakhogy Eliska félelme nem csillapodott. Minden éjjel sikítva ébredt, és ugyanazt ismételgette:
– Figyel engem. Ott van az ágyam alatt. Fehér maszkot visel… és hangosan lélegzik…
Az apja, Péter, biztos volt benne, hogy a gyereknek csak kevesebb mesét kellene néznie, és vissza kéne térnie a megszokott napirendhez.
– Legközelebb már egy sárkány vagy ördög bújik meg ott – nevetett.
Ha tudta volna, milyen közel járt az igazsághoz…
Egy ház, amelynek biztonságot kellett volna nyújtania
A család egy nyugodt kertvárosi övezetben élt, a város szélén. A házat kerítés, zárak és kapukamera védte. Minden biztonságosnak tűnt.
Veronika éjszakai műszakban dolgozott ápolónőként, Péter pedig gyakran késő estig lent dolgozott a földszinten. Eliska egyedül aludt a tetőtéri szobában.
És pont ott… azt állította, hogy valaki figyeli őt.
Kamera a nyugalomért
Egy este, amikor Eliska megint sírt és nem akart lefeküdni, Veronika javaslatot tett:
– Szereljünk be egy kamerát. Megmutatjuk neki, hogy senki nincs az ágya alatt.
Péter egy kis beltéri kamerát szerelt fel a szoba sarkába. Éjjellátóval és mozgásérzékelővel rendelkezett. Az egész csak Eliska megnyugtatására szolgált.
Legalábbis ezt hitték.
Másnap reggel Péter megnézte a felvételt.
Ami ott várt rá, attól megfagyott a vér az ereiben.
Lidérces felfedezés
Hajnali 2:38-kor a felvétel enyhén megremegett. A kamera mozgást érzékelt. Először semmi különös nem látszott.
De mikor Péter lelassította a képet… valami felfoghatatlan tűnt fel.
Két felnőtt kéz csúszott ki lassan az ágy alól. Majd egy fej… fehér műanyag maszkban. Kifejezéstelen arc, fekete üres szemrések.
A maszkos alak hosszú másodpercekig nézte az alvó kislányt.
Aztán… visszahúzódott az ágy alá.
Péter ledermedt. Azonnal tárcsázta a rendőrséget.
Sokkoló igazság
A rendőrök perceken belül a helyszínre érkeztek. A házat kiürítették. Az ágy alatt már nem volt senki.
De az ágy mögötti rejtett panel mögött… ételmaradékokat, vizespalackot, egy rongyot és egy bűzös hátizsákot találtak.
A hátizsákban: képek Eliskáról. Néhány az utcáról, mások… a házból.
Egy rekeszben pedig szerszámok voltak – a riasztó hatástalanítására alkalmas eszközök. Kiderült, az elkövető többször is bejutott a házba.
A férfi egy negyvenes éveiben járó egykori technikus volt, aki korábban annak a biztonságtechnikai cégnek dolgozott, amely ezt a rendszert is telepítette.
Pszichés gondok miatt bocsátották el.
A szomszédok elmondták, hogy látták a közelben bóklászni, de senki sem gyanakodott semmire.
Sebek, amelyek nem gyógyulnak
Eliska most pszichológushoz jár. Már újra beszél, de továbbra sem alszik nyugodtan.
Minden este megkérdezi:
– Anya… ugye ma este nincs ott senki?
Veronika azóta soha többé nem hagyta egyedül aludni.
A család elköltözött. Új ház. Új kezdet.
De az otthon biztonságába vetett hitük… örökre elveszett.
Üzenet
Mindannyian nevettünk már a gyerekek félelmein.
A mesebeli szörnyeken, mumusokon vagy maszkos férfiakon.
De néha… a gyerekek nem képzelődnek.
Néha csak azt látják, amit mi nem akarunk elhinni.
És mire rájövünk, hogy a félelmük valós volt… már túl késő.
Отправить ответ