A temetés a nyugodt elbúcsúzás pillanata kellett volna legyen. Egy nap a gyászra, az emlékezésre. Ám az, ami a nyolcéves Novotná Eliška temetésén történt egy kis falu temetőjében a Vysočina régióban, sokkolta nemcsak a jelenlévőket, hanem végül az egész országot is.
A lángok, amelyek elnyelték a búcsút
A gyászolók összegyűltek, hogy végső búcsút vegyenek a kislánytól, aki álmában halt meg – látszólag szívmegállás miatt. De amikor a fehér, virágmintás koporsót leeresztették a sírba, furcsa roppanás hallatszott, majd füst kezdett szállni a fedél alól. Pár pillanat múlva a koporsó belülről lángra kapott.
Pánik tört ki. Az emberek kiabáltak, földdel és öntözőkannák vizével próbálták oltani a tüzet. A szülők elájultak, a gyerekeket gyorsan elvitték a helyszínről. A temető a gyász helyéből a rettegés színterévé vált.
A vizsgálat és a megdöbbentő felfedezés
A rendőrség és a tűzoltók azonnal megkezdték a nyomozást. A körülmények annyira szokatlanok voltak, hogy elrendelték a holttest boncolását és a koporsó vizsgálatát is.
A törvényszéki szakértők kimutatták, hogy a gyermek szervezetében és a koporsó bélésében gyúlékony vegyszerek – főként egy mezőgazdaságban használt gyomirtószer – nyomai voltak. Ez az anyag bizonyos körülmények között (nedvesség, meleg) képes önmagától meggyulladni.
De hogyan került egy ilyen anyag a gyermek testébe?
A családot megsemmisítette az igazság
A nyomozás során kiderült, hogy Eliška nem véletlenül fogyasztotta el az anyagot – szándékosan adták be neki. A rendőrség az anya élettársára kezdett koncentrálni, aki kevesebb mint egy éve élt velük egy háztartásban.
A férfi, aki kívülről csendes és dolgos embernek tűnt, már volt büntetve fiatalkorú elleni erőszakért, és mezőgazdasági raktárban dolgozott – ahol hozzáfért a kérdéses vegyszerekhez.
A bizonyítékok súlya alatt beismerte tettét. Állítása szerint nem akarta megölni a kislányt, csak „csendre inteni”, mert Eliška „zavarta a terveit” az anyjával. Egy csepp mérget tett a lány esti kakaójába.
Az a csepp azonban halálos adag lett.
A második temetés – csendben
A test a tűz miatt súlyosan megsérült. Egy héttel később újabb, immár zártkörű temetést tartottak. Eliška hamvait egy kis fehér urnában helyezték örök nyugalomra, amelyet az édesanyja a karjában tartott az utolsó pillanatig.
A falu lakói gyertyákat, játékokat és leveleket vittek a sírhoz. Ma egy kis emlékmű áll ott, rajta a felirattal:
„Eliška, bocsáss meg nekünk. A te fényed soha nem huny ki.”
A fájdalom, amely velünk marad
Az eset mélyen megrázta a nyilvánosságot. Számos vita indult a mentális egészség fontosságáról, a családon belüli erőszak megelőzéséről és a veszélyes anyagok szabályozásáról. De semmi sem hozhatja vissza Eliškát. És semmilyen büntetés – még az életfogytiglan sem – nem gyógyítja be az anya lelkén ejtett sebeket.
Ma az asszony más néven, anonim módon él, pszichológiai segítség mellett.
Azon a napon, amikor a koporsó lángra lobbant, a csend tűzzé vált – és a gyász szörnyű igazsággá.
Отправить ответ