A nyaralás pontosan az volt, amire szükségem volt – nyugalom, tenger, semmi e-mail, semmi telefonhívás. A házat, ahogy mindig, kamerákkal hagytam felügyelve. A szomszédnak csak a postaládát kellett ellenőriznie. Minden rendben kellett volna legyen.
De amikor hazaértem, valami nem stimmelt.
A ház mögötti kertben, ott, ahol eddig fű volt… egy frissen felhalmozott földkupac hevert. Egy keskeny téglalap. Még egy kis fa tábla is volt ott, mint egy sírkő. Közelebb mentem. És ott volt.
A nevem. És a születési dátumom.
Megdermedtem.
Csak álltam ott. Nem értettem, mi történik. A gondolataim cikáztak: valami rossz vicc? Fenyegetés? Megőrült szomszéd?
Ekkor eszembe jutottak a biztonsági kamerák. Hálás voltam, hogy felszereltem őket. Beléptem a rendszerbe, és visszanéztem a felvételeket.
Az előző éjszaka rögzített videó.
Hajnali 2:17-kor egy alak átmászott a kerítésen. Magas volt, vékony, sötét kapucnis pulóverben. Egy lapátot tartott a kezében. Három óra alatt kiásta a teljes sírt. Pontosan. Csendben. Habozás nélkül.
De a legijesztőbb rész akkor jött, amikor az alak a kamera felé fordult.
Az arca.
Az én arcom.
Tökéletes másolat. Mintha tükörbe néztem volna. Ugyanaz az arc, ugyanaz a ruházat – amit visszaútra készítettem össze. És mosolygott. Röviden. Hidegen.
Azonnal leállítottam a felvételt.
Azóta nem tudok aludni. Minden apró zajra felébredek.
Nem tudom, mit láttam.
De egy kérdés újra és újra visszhangzik a fejemben:
Ha valaki a síromat ásta…
…akkor ki él most ebben a házban?
Отправить ответ