Anna a tükör előtt állt, fehér menyasszonyi ruhában. A mezei virágokból készült csokor remegett a kezében, a szíve pedig olyan hevesen vert, hogy azt hitte, az egész terem hallja. Könnyek gördültek végig az arcán, de a vendégek közül senki sem sejthette az igazságot. Számukra ő volt a boldog menyasszony. De Anna tudta: ezek nem örömkönnyek voltak.
A családja a csőd szélén állt. Beteg édesapa, adósságok, nyomor, ami fenyegetően lebegett felettük. Nem volt más választása – fel kellett áldoznia magát. Viktor, az ősz hajú, tehetős férfi kiutat ajánlott. Ez nem szerelem volt, hanem egy megállapodás. Az „igen” kimondásával örökre egy olyan sorshoz láncolta magát, amit nem akart.
Boldogság nélküli esküvő
A templomban az égő gyertyák egyenletesen világították meg Viktor arcát. Ősz haja még öregebbnek mutatta. Amikor Anna kimondta az igent, a hangja megremegett – minden szó olyan volt, mintha a szívébe vágtak volna. Viktor az ujjára húzta az aranygyűrűt és elmosolyodott, észre sem véve, hogy a könnyek a fájdalom miatt folynak, nem a boldogságtól.
A vendégek tapsoltak, azt gondolva, hogy egy megható pillanatnak voltak tanúi. De az igazság keserű volt: ez a házasság egy üzlet volt, kétségbeesett próbálkozás a család megmentésére.
A szertartás után Viktor elvitte Annát a városi villájába – egy házba, ahol márvány padló, magas mennyezetek és szolgák fogadták őt, akik mindig meghajoltak, ha elhaladt mellettük. Sokan álomként tekintettek volna erre, de Annának ez egy aranykalitka volt.
Az első nászéjszaka
Amikor leszállt az éj, Viktor csak ennyit mondott:
– Szokj hozzá. Ez most már az életed.
Anna becsukta az ajtót és az ágyra zuhant. A szeme égett a könnyektől, de az álom nem jött. Gondolatai a húgához, Elenához tértek vissza, aki még az oltárnál is megölelte őt. Kötelességből áldozta fel magát, de lelke mélyén érezte: túl nagy árat fog fizetni.
Egyszer csak csendet egy hang tört meg. Vízcsobogás. Először halk volt, majd egyre erősebb – mintha patak folyt volna a falakon keresztül. Anna megdermedt. Viktor már túl régóta volt a fürdőszobában.
Félelem
A szíve még gyorsabban kezdett verni. Mi van, ha rosszul lett? Már nem fiatal, a teste cserben hagyhatja. Habozva felvette könnyű köntösét, és mezítláb elindult a sötét folyosón. A fürdőszoba ajtaja alól vékony fénycsík szűrődött ki.
Megállt. Keze a kilincs fölé emelkedett. Talán segítségre van szüksége… gondolta. De egy sötét előérzet kezdett nőni benne.
Kinyitotta az ajtót.
A látványtól majdnem elájult.
Viktor a tükör előtt állt. De nem az a fáradt öregember volt, akit néhány órával korábban látott. A tekintete éles volt, hideg, a szemeit furcsa, fenyegető fény töltötte meg. Az arca eltorzult grimaszba. Egy kis fémes tárgyat tartott a kezében, ami megcsillant a lámpafényben.
A víz tovább folyt, de Anna csak a szemébe tudott nézni. Nem volt bennük semmi kedvesség – csak fenyegetés árnya.
A leleplezés
Viktor lassan felé fordult.
– Meg kell értened, Anna – mondta mély, szigorú hangon. – Ebben a házban szabályok vannak. Ha megszeged őket… meg fogod bánni.
Jéghideg borzongás futott végig a gerincén. A legnagyobb félelmei kezdték valóra válni. Ez nem egy megmentő házasság volt, hanem egy rémálom kezdete.
Anna akkor megértette: az élete örökre megváltozott. Az esküvő nem a vég, hanem egy sötét út kezdete volt.
Отправить ответ