Petr már több mint hat éve dolgozott a brünni krematóriumban. Nehéz munka volt – fizikailag és lelkileg is –, de megtanulta, hogyan tartson távolságot. A halál számára már a mindennapok része volt, nem rejtély. Egészen addig a napig, amikor valami olyasmibe botlott, ami örökre megváltoztatta a felfogását.
Átlagos esetnek tűnt – egy idős nő, a 82 éves Marta K., család és végrendelet nélkül. A szomszédok találták meg otthonában, állítólag természetes halált halt. Csendes élet, csendes vég.
Amikor Petr az utolsó búcsúra készítette elő a testet, valami különösre lett figyelmes. Az elhunyt összeszorított tenyerében egy összegyűrt bankjegy – egy ötszáz korona – lapult. Szokatlan, de nem példátlan. Néha az emberek személyes tárgyakat helyeznek a koporsóba, amelyek fontosak voltak az elhunytnak. De ez most más volt.
A bankjegy szélén kézzel írt üzenet állt. Rövid, de hátborzongató:
„Ez nem természetes halál. Kérem, nézzenek le a pincébe. – M.K.”
Petr megdermedt. Nem tudta, mit tegyen. Átadta a bankjegyet a felettesének, aki azonnal értesítette a rendőrséget.
A nyomozók újra megnyitották az esetet, amelyet már majdnem lezártak. Felkeresték Marta lakását. A szomszédok azt mondták, az utóbbi hetekben félelmet keltően viselkedett, de nem fogadott el segítséget. Azt állította, hogy „valaki figyeli”.
Amikor a rendőrség lement a pincébe, egy régi bőröndöt találtak. Benne egy jegyzetfüzetet. A füzet részletesen leírta a gyanút, miszerint Marta gondozója – egy, az önkormányzat által alkalmazott férfi – olyan gyógyszereket adott neki, amelyek rontották az állapotát. A feljegyzések tartalmazták az időpontokat, hatásokat, sőt neveket is.
A további nyomozás feltárta, hogy Marta nem volt egyedül. A gondozónak gyanús múltja volt több más magányos idős nővel kapcsolatban, akik „hirtelen” haltak meg. Egy bankjegy egy kézben indította el az igazság lavináját.
A tervezett csendes búcsúból dermesztő krimi lett, valódi bűnössel.
Petr a mai napig emlékszik arra a pillanatra. Valahányszor kézzel írt üzenettel ellátott bankjegyet lát, végigfut rajta a hideg.
Mert most már tudja, hogy néha egy utolsó gesztus is többet menthet meg, mint pusztán az emléket.
Отправить ответ