Egy őszi hétvégén a dél-csehországi régiségvásár standjai között sétálva nem is sejtettük, hogy olyasmit találunk, ami hetekig nem hagy majd nyugodni. Repedezett porcelánok, kopott képkeretek és régi zsebórák között feküdt egy apró fém tárgy, finom patinával borítva, amelyet olyan szimbólumok díszítettek, melyek az alkímia jeleire, latin nyelvű írásokra és geometrikus mintákra emlékeztettek.
Nagyjából egy narancs méretű volt, fémből készült, mégis meglepően meleg tapintású. Első pillantásra valami bonyolult iránytűre vagy időgépre hasonlított, mintha egy filmből származna. A közepén egy kis forgatható tárcsa volt, körülötte ismeretlen jelek, amelyek rúnákra hasonlítottak, de egyikünk sem tudta beazonosítani őket. Valami különös vonzása volt – mintha hívogatott volna, hogy megértsük.
Az eladó, egy idősebb úr kalapban, enyhén ironikus mosollyal azt mondta:
„Ez? Egy gyűjtő hozta nekem Olaszországból. Azt állította, hogy ez egyfajta ‘mechanikus kódex’ része. Én nem értek hozzá, de maguk olyan embereknek tűnnek, akik értékelnék.”
Természetesen megvettük. És abban a pillanatban nemcsak a fogaskerekek kezdtek forogni…
A részletekbe rejtett titok
Otthon nyomozni kezdtünk. Először az interneten – formát, anyagot, gravírozási stílust kerestünk. Egyik adatbázisban, múzeumban vagy cikkben sem találtunk semmi hasonlót. Felkerestünk egy középkori eszközökre és navigációs segédeszközökre szakosodott történészt is. Ő megerősítette, hogy a tárgy valóban szokatlan, valószínűleg kézzel készült, és talán rituális vagy szimbolikus célra szolgált.
Néhány nap alapos vizsgálódás után észrevettük, hogy az egyik fémgyűrű pontosan három jellel elforgatható. Ezután halk kattanás hallatszott, és egy apró ajtó nyikorgással kissé kinyílt.
Odabent? Egy kis papírlap, kézzel írva, 18-19. század fordulójáról származó cseh nyelven. Egyetlen mondat állt rajta:
„Az idő másként múlik, ha a szíveddel figyeled.”
Mi is volt ez valójában?
Attól a pillanattól kezdve másképp tekintettünk a tárgyra. Nemcsak rejtélyként, hanem üzenetként. Talán nem is gép volt, nem konkrét funkcióval bíró eszköz – hanem kulcs. Kulcs ahhoz, hogy megálljunk, észrevegyük a részleteket, meghalljuk a csendet, és más szemmel nézzük a világot.
A mai napig nem tudjuk, ki készítette, miért, és mi volt az eredeti célja. De egy dolgot biztosan tudunk – olyan kíváncsiságot ébresztett bennünk, amit már régóta nem éreztünk. És néha ez többet ér, mint maga a válasz.
Отправить ответ