A szülő egyik legfontosabb feladata, hogy megbizonyosodjon róla: gyermeke biztonságban van – különösen alvás közben.
Ezért egyre több szülő dönt úgy, hogy kamerát helyez el gyermeke szobájában. Ami azonban ésszerű óvintézkedésnek tűnik, néha váratlan és nyugtalanító helyzetekhez vezethet.
Pontosan ez történt velem is, amikor nemrég kamerát szereltem fel a fiam szobájába, és különös mozgást észleltem. Az eset egyszerre volt meglepő és ijesztő – félelemmel és kíváncsisággal vegyes érzéseket váltott ki belőlem.
Eleinte minden rendben volt. Egy alkalmazáson keresztül figyeltem a szobát a telefonomon, megnyugtatott a tudat, hogy anélkül ellenőrizhetem a biztonságát, hogy felébreszteném őt. De egy éjszaka, amikor ránéztem a kameraképre, furcsa mozgást vettem észre a szobában.
Először azt hittem, csak egy visszatükröződés vagy a fények játéka. De minél tovább néztem, annál inkább úgy tűnt, hogy az árnyék önállóan mozog – mintha élne. 😯 A szívem hevesen vert. Ez nem lehetett optikai csalódás – túl valóságos és túl furcsa volt.
Amit láttam, teljesen ledöbbentett. 😯 Ha nem szereltem volna fel azt a kamerát, talán valódi veszélyben lettünk volna – anélkül, hogy tudtunk volna róla…
👉 A folytatásért olvasd el a cikket az első hozzászólásban 👇👇👇👇
Kamerát szereltem fel a fiam szobájába, és megijedtem, amikor furcsa mozgást láttam.
Többször is ellenőriztem a kamerát, abban a reményben, hogy talán csak a kép enyhe elcsúszása okozta ezt az effektust. De nem – minden alkalommal nyugtalanító módon mozgott az árnyék, mintha valaki vagy valami lenne a szobában a fiammal.
Heves szívveréssel siettem a szobába, hogy megnézzem, mi történik. Semmi. Semmi furcsa jelenlét, semmi jele annak, amit a kamerán keresztül láttam.
Sokáig maradtam a szobában, próbáltam logikus magyarázatot találni – de semmi szokatlant nem tapasztaltam.
Kamerát szereltem fel a fiam szobájába, és megijedtem, amikor furcsa mozgást láttam.
Ennek ellenére a rossz érzés nem múlt el. Miután többször visszanéztem a videót, azon gondolkodtam, talán csak beképzeltem az egészet. De az aggodalom túl erős volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam.
Néhány nap elteltével sem csitult a nyugtalanság. A gondolat, hogy valami láthatatlan jelenlét lehet a fiam szobájában, nem hagyott nyugodni. Úgy döntöttem tehát, átrendezem a szobát.
Áthelyeztem az ágyat, és elmozdítottam néhány tárgyat, amelyek optikai illúziót kelthettek.
Amint átrendeztem a szobát, mintha a nyomasztó érzés is eltűnt volna. A kamera többé nem rögzített furcsa mozgásokat, és végre megkönnyebbülve éreztem magam.
Отправить ответ