Amikor a közjegyző elővett egy fehér borítékot az aktatáskájából, a szobában néma csend lett úrrá. Igor Szergejevics érezte, ahogy a vér a halántékába szökik. Mindenki pénzre, lakásra, talán a családi nyaralóra számított. De a kedvenc unoka csak egy levelet kapott. Nagymamája, Anna Ivanovna gondosan írt kézírásával ez állt:
„A síremlékre vedd ki a fényképemet a keretből.”
Látszólag egyszerű kívánság. De ezek a szavak egy nyugtalanító titok kezdetét jelentették, amely örökre megváltoztatta az életét.
Örökség, amit senki sem várt
A rokonok már gondolatban osztozkodtak a vagyonon, suttogva beszélték meg, ki mit fog eladni. De Igor csak egy levelet kapott és egy különös utalást egy fényképre. Aznap éjjel nem tudott aludni. Egyetlen kérdés járt a fejében: miért pont az a fénykép? És miért pont neki?
Olyan volt, mintha egy kód lenne, egy üzenet, elrejtve a legegyszerűbb szavak mögött.
A ház, ami titkokat őrzött
Másnap reggel, fáradtan, de eltökélten, Igor elment nagymamája lakásába. Az ajtót anyja nyitotta ki hideg hangon:
– Gyere be.
Bent a húga, Szvetlana már javában kutakodott, hatalmas zsákokat töltött meg régi ruhákkal és tárgyakkal.
– Negyven évnyi lom – mondta gúnyosan.
Igor hallgatott. Tekintete a komódra szegeződött, ahol még mindig ott állt az ismerős fa képkeret.
A pillanat, ami mindent megváltoztatott
A keretért nyúlt, azt hitte, csak egy egyszerű fekete-fehér portrét lát majd. De amikor levette a falról, a szíve megállt egy pillanatra.
A karton mögött egy másik papírlap volt elrejtve, megsárgulva az időtől. Ugyanazzal a gondos kézírással ez állt rajta:
„Ha ezt olvasod, eljött az idő. Ebben a házban van valami elrejtve, amiről más nem tudhat. Te vagy az egyetlen, akiben megbízom. Keresd a hálószobában, a padló alatt.”
Az árnyékok öröksége
Igor reszketett. Mit rejthetett a nagymamája? Pénzt? Ékszereket? Vagy valami sokkal félelmetesebbet?
Szvetlana észrevette, milyen sápadt lett.
– Mi van a kezedben? Mutasd meg!
– Ez nem a tiéd, válaszolta határozottan, és a papírt a zsebébe rejtette.
Akkor értette meg: senkiben sem bízhat. Még a legközelebbi hozzátartozóiban sem.
Emlékek éjszakája
Aznap éjjel sem tudott aludni. Újra és újra megjelent előtte a nagymama arca, hangja, meleg érintése, amikor azt mondta:
– Te vagy a legkedvesebbem.
Ha ilyen üzenetet hagyott rá, akkor valami igazán komoly dologról lehetett szó.
A rejtett rejtekhely
Másnap reggel egyedül tért vissza a lakásba. Óvatosan bezárta maga mögött az ajtót, és bement a hálószobába. A szíve vadul vert, miközben tapogatta a padlót. Az egyik deszka meglazult.
Alatta egy üreg volt. Benne egy régi, poros doboz, madzaggal átkötve.
A leleplezés
Kioldotta a csomót és felemelte a fedelet. Belül: régi érmék, ékszerek, órák, iratok. Legfelül egy boríték feküdt, rajta a felirat:
„Nyisd ki, ha készen állsz megtudni az igazságot a családunkról.”
A szavak súlya ránehezedett. Ez nem egy szokványos örökség volt. Ez egy kulcs volt a múltba. Egy titok, amit évtizedek óta őriztek.
A vég kezdete
Hirtelen erőteljes kopogás hallatszott az ajtón. Szvetlana. Természetesen. Nem fogja abbahagyni, amíg meg nem tudja, mit talált. De Igor már döntött: senkinek sem fogja elárulni.
Mert ez nem pénz volt. Ez valami sokkal nagyobb, sokkal ijesztőbb volt. Egy igazság, ami romba döntheti az egész életüket.
És most már csak ő tartotta a kulcsot.
Отправить ответ