Gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámnál vidéken. A háza fakeretes ablakokkal, kis kályhával és fűszernövényekkel teli kerttel varázslatos hely volt. Egyedül élt, mégis soha nem tűnt magányosnak. Mindennapi rituáléi rendszert adtak az életének, és engem, gyerekként, lenyűgözött, milyen komolyan veszi őket. Az egyik ilyen rituálé a fokhagyma főzése volt.
Elsőre nem tűnt különlegesnek. A fokhagymát ведь sokan használják a konyhában. De nagymamám nem ételhez készítette. Nem. Ő minden este főzetet készített belőle. Néha megitta, máskor rongyba csavarta és a mellkasára tette, vagy a csuklóját kente be vele. Nem értettem, miért csinálja, és amikor megkérdeztem, csak mosolygott, legyintett, és azt mondta: „Majd megérted.”
A fokhagyma illata erős, számomra akkoriban kellemetlen volt. Sokáig érződött a levegőben, miután megitta a főzetet vagy az ablakpárkányra tette a tálkát. Néha zavart az illat, amikor aludni próbáltam. De visszatekintve rájöttem, hogy a fokhagyma valami sokkal mélyebb szimbóluma volt.
Évek teltek el, mire újra eszembe jutott, amit akkor nem értettem. Nagymamám már nem élt, a ház üresen állt, a kert elvadult, az ablakok zárva voltak. Én a városba költöztem, rohanó életet éltem, reggeltől estig dolgoztam, és egyre gyakrabban küzdöttem egészségügyi problémákkal. Emésztési gondok, álmatlanság, gyakori megfázások. A gyógyszerek nem segítettek, fáradt és erőtlen voltam. Egy kétségbeesett pillanatban eszembe jutott nagymamám. És a fokhagyma.
Megpróbáltam elkészíteni a főzetet, ahogy emlékeztem: pár gerezd fokhagymát meghámoztam, kicsit összenyomtam, és vízben megfőztem. Pár percig forraltam, majd leszűrtem. Az íze intenzív, csípős, kicsit keserű volt. De már az első este éreztem, hogy valami megváltozott. Könnyebben lélegeztem, nyugodtabban aludtam, és reggel frissebben ébredtem.
Többet akartam tudni a fokhagymáról. Kiderült, hogy amit nagymamám ösztönösen tudott, azt a modern tudomány is alátámasztja. A fokhagyma allicint tartalmaz, amely antibakteriális, vírusellenes és gombaellenes hatású. Jót tesz a vérnyomásnak, támogatja a szívet, tisztítja az ereket, és erősíti az immunrendszert. Ráadásul a hatásai a feldolgozás módjától függően változnak. A nyers fokhagyma másképp hat, mint a főzött, amely kíméletesebb a gyomorhoz, könnyebben felszívódik, és mélyebben hat.
Beépítettem a mindennapjaimba. Este, amikor csend van, és a világ lelassul, elkészítem az „elixíremet”. Két-három gerezd, egy kis fazék, pár perc a tűzhelyen. Közben eszembe jut nagymamám a kályha mellett, a mozdulatai, a konyha csendje, az ablakpárkányon lévő fűszernövények illata. Mintha ez az egyszerű ital újra összekötne a gyökereimmel.
Nem csak az egészségügyi hatásai miatt fontos. A főzött fokhagyma számomra az igazságos egyszerűség szimbóluma lett. Egy olyan világban, ahol drága készítményekben és azonnali megoldásokban keressük a csodát, ez az ősi recept valami mást kínál – egyszerűséget, folytonosságot, bizalmat a természetben.
Meséltem erről pár barátomnak. Néhányan nevettek, mások elgondolkodtak. De akik kipróbálták, később azt mondták, hogy régóta hiányzott nekik valami ilyen természetes és egyszerű. Valami, ami nem reklámokból, hanem az emberi tudás hagyományából ered.
Ma már értem, mit akart nagymamám mondani. Nem kellett magyaráznia. Elég volt, hogy úgy élt, ahogy tudta. Csendes hétköznapjai tele voltak bölcsességgel, amit gyerekként nem tudtam értékelni. Így most, amikor este a meleg fokhagymafőzet fölött ülök, hálát adok nemcsak azért, amit rám hagyott, hanem azért is, hogy megtanított válaszokat keresni az egyszerű dolgokban.
Отправить ответ