Eleinte senki sem figyelt fel rá.
Hátul állt – egy idősebb nő, egyszerűen öltözve, kezében csak egy megsárgult fekete-fehér fényképpel.
Nem szólt, nem mutatkozott be. Csak csendben várt.
Aztán előrelépett.
Nem vett elő sem ékszert, sem festményt, sem gyűjteményi tárgyat.
Csak letette a fényképet az aukcióvezető elé az asztalra.
A teremben morajlás támadt. Majd teljes csend lett.
A képen egy férfi volt. És mögötte egy festmény. Egy festmény, amelyről azt hitték, hogy a háború alatt megsemmisült.
A szakértők elsápadtak. Az egyikük felállt, közelebb lépett…
És csak ennyit suttogott:
„Ez nem lehet igaz.”
Pedig igaz volt.
A fénykép bizonyítéka volt egy elveszett remekmű létezésének, amelyről azt hitték, örökre eltűnt.
És a nő?
Nem volt gyűjtő. Sem kereskedő.
Ő volt annak a férfinak a lánya, aki elrejtette a festményt — és egész életében hallgatott róla.
Most eljött, hogy elmondja az igazságot.
És megváltoztassa a történelmet.
Отправить ответ