A 27-es úton azon az éjjelen csend uralkodott, melyet csak a távoli rovarciripelés tört meg. De e látszólagos nyugalom mögött egy vérfagyasztó jelenet játszódott le. Az út menti árokban, néhány méterre a motor összezúzott maradványaitól, egy férfi feküdt eszméletlenül. Légzése nehéz volt, mellkasa görcsösen emelkedett. A halál egy lépésre volt tőle.
Mellé térdelve egy törékeny alak állt — egy alig ötéves kislány, rózsaszín hercegnői ruhácskában. Apró tenyerével erősen nyomta a férfi mellkasán lévő mély sebet, mintha hinne benne, hogy így életben tarthatja.
Dal a sötétben
Sírás vagy pánik helyett halk dallam csendült fel. A kislány azt énekelte: „Fényeskedj, fényeskedj, kicsi csillag”, mint egy altatódalt annak az ismeretlen férfinak, aki az utolsó leheletéért küzdött. Hangja remegett, de félelem nem volt benne — csak hihetetlen elszántság.
Amikor megérkeztek a rendőrök és a mentők, megpróbálták elhúzni. De ő teljes erejéből kapaszkodott a motorosba, és kiabálta:
— „Ne vigyétek el! Még nincs kész! A testvérei még nem jöttek meg!”
Először azt hitték, hogy a sokk miatt beszél összevissza. De ő makacsul ismételte:
— „Megígértem, hogy vigyázok rá, amíg meg nem érkeznek a testvérei.”
Motorok mennydörgése
És ekkor — mennydörgés hasította szét az éjszakát. A föld megremegett, amikor tucatnyi Harley-Davidson gördült az útra. A fényszórók átvágták a sötétséget, és a motorok zúgása egyre erősödött.
A kislány, arcán könnyekkel, hirtelen elmosolyodott.
— „Látjátok? Mondtam. Tegnap éjjel mutatta meg nekem álmomban.”
Dermesztő titok
Amikor a motorosok vezetője leugrott a gépéről és meglátta a kislányt, az arca elsápadt. Megdermedt, mintha szellemet látott volna. Reszkető hangon négy szót mondott, amelyek mindenkit megfagyasztottak:
— „Sophie? Te élsz?”
Honnan ismerhette a kislány a klubot? Miért tűnt úgy, mintha várta volna őket? És hogyan tudhatta előre az érkezésüket — még a motorok hangját is?
Logika és csoda között
A történet gyorsan elterjedt. Egyesek szerint véletlen volt. Mások misztikus kapcsolatra gyanakodtak. A pszichológusok „a gyermeki lélek védekező mechanizmusáról” beszéltek. De vajon egy ilyen mechanizmus rá tud venni egy ötéves gyermeket, hogy pánik nélkül ilyen elszántsággal nyomjon egy halálos sebet, amíg meg nem érkezik a segítség?
A mentők őszintén elismerték: nélküle a férfi nem élte volna túl. A vérveszteség perceken belül végzett volna vele.
Láthatatlan szál
És a kislány? Miután elszállították a férfit, elnémult. Mozdulatlanul állt, miközben a motorosok körbevették a helyszínt, úgy nézve a férfira, mintha mindig is ismerte volna. Amikor kórházba vitték, nem félt — csak a nyugalom áradt belőle, mint aki beteljesítette ígéretét.
Azon az éjszakán, még mielőtt az orvosok megerősítették volna, hogy a férfi túl fogja élni, a legenda már megszületett. Egy sebész így vallott:
— „Nélküle semmi esélye nem lett volna.”
Ami örökre megmarad
Azon az elhagyatott úton egy hercegnői ruhába öltözött kislány erősebb volt, mint a félelem, mint a kétely — sőt, még a halálnál is.
És mindenki, aki hallotta ezt a történetet, azóta is csak ezt kérdezi: ki volt ő? Egy elveszett gyermek, a sors küldötte… vagy egy lélek, aki visszatért, hogy megmentse azt, akit valaha szeretett?
Отправить ответ