Eva biztos volt benne, hogy ismeri a férjét. Egészen addig, amíg meg nem jelent az a csendes idegen, aki felforgatta az egész életét. 🕯️💔

A házassága Márkkal pontosan olyan volt, amilyet mindig is akart.
Nyugodt, stabil, kiszámítható.
Márk megbízható volt, soha nem késett haza. Tudta, hogyan szereti a kávéját, és minden este gondosan bezárta az ajtót.

Húsz év után Eva úgy hitte, már semmi sem lepheti meg.
Aztán megjelent ő.
Az ismeretlen férfi. Csendes, távoli — de a tekintete…

Először Márk távoli rokonának temetésén látta meg. A férfi nem szólt senkihez, háttérben maradt, de figyelte őt.
Nem a koporsót nézte. Nem a gyászolókat.
Evát.

A tekintete nem volt sem barátságos, sem vádló. Inkább figyelmeztető. Hideg. Zavart keltő.

Eva meg akarta kérdezni, ki ő — de mire véget ért a szertartás, már nem volt sehol.
Két nappal később boríték érkezett.
Feladó nélkül. Levél nélkül.
Csak egy fénykép volt benne.

A képen — Márk. Fiatalabb. Más frizurával.
És mellette az idegen.
Kézen fogva álltak.

Hirtelen minden bizonytalanná vált.
Márk csendje többé nem volt megnyugtató — kérdéseket szült.
Hová ment, amikor azt mondta, dolgozik?
Kit veszített el valójában azon a temetésen?
És kit szeretett egész idő alatt?

Eva azt hitte, mindent tud.
De lehet, hogy semmit sem tudott igazán.