Egykor az elegancia, a belső erő és a csendes dráma megtestesítője volt.
Egész Európa ismerte az arcát, a nevét tisztelettel suttogták.
Aztán – eltűnt.
Most, több mint húsz év után, újra megjelent.
Elég volt néhány másodperc.
Egy rövid videó a marseille-i művészeti fesztiválon.
Egy nő ül egy padon, a tengert nézi. Néma jelenet.
És az emberek ráébredtek: ő az.
Ősz haj, lágyabb vonások – de a szemek?
Ugyanazok maradtak.
Tele történetekkel, tele erővel, és azzal a csenddel, ami néha többet mond, mint a szavak.
Az internet felrobbant.
A kommentek özönlöttek:
„Ez nem lehet igaz!”
„Azt hittem, már sosem fog újra játszani.”
„Megöregedett, de gyönyörű.”
Most már hivatalos: Céline Arnaud, a ’90-es évek francia filmsztárja, főszerepet vállal egy fiatal rendezőnő független drámájában.
Egy film a veszteségről, a csendről… és a visszatérésről.
De ez nemcsak az ő visszatérése.
Ez az érzelmek, az emlékek, a női erő és egy hang visszatérése – amely sosem vesztette el a súlyát.
Отправить ответ