EGYÜTT TÁVOZTAK

Mit látott a nővér, amikor belépett a szobába, ahol az idős férfi a kutyájától búcsúzott?

Egy kis vidéki kórház félreeső részén korai reggeli csend honolt. A 27-es szobát lágyan megvilágította a felkelő nap fénye. Az ágyon, takaróba burkolózva feküdt Malík úr — fáradt szemű, nyugodt arcú férfi. Mellette, ahogy mindig is, hűségesen feküdt a kutyája.

Rex, az idős német juhászkutya, közel tizennégy éve volt a legjobb barátja. Vele volt, amikor elvesztette a feleségét, elkísérte a reggeli sétákra, őrizte őt álmatlan éjszakákon. Amikor Malík urat kórházba vitték, könyörgött, hogy Rex mellette maradhasson. Az orvosok ellenezték, de Klára nővér úgy döntött, megszegi a szabályokat. „Ez az utolsó dolog, ami életben tartja,” mondta halkan az osztályvezetőnek.

Így Rex is bekerült a kórházba. Nyugodtan feküdt az ágy melletti takarón, nem ugatott, nem zavart — csak várt. Múltak a napok, és Malík úr állapota romlott. Kevesebbet beszélt, ritkábban mosolygott. De valahányszor megsimogatta Rex fejét, szeme újra felragyogott egy pillanatra.

Egy reggel, hat óra körül, Klára a szokásos ellenőrzésre indult. Meleg teát és gyógyszereket vitt magával. Halkan kopogott, de nem kapott választ. Belépett — és amit látott, lélegzethez sem jutott.

Malík úr csendesen feküdt, ajkán enyhe mosollyal. Keze lelógott az ágy szélén — és a tenyerében Rex mancsát tartotta. A kutya csendesen feküdt mellette, szeme csukva, teste mozdulatlan.

Klára odalépett hozzájuk. Megvizsgálta a pulzust. Semmi. Lehajolt Rexhez — ő sem lélegzett már.

Mindketten elmentek. Együtt távoztak.

Az éjjeliszekrényen egy régi, megsárgult papírlap hevert. Malík úr kézírásával ez állt rajta:

„Nem tudom, mi vár a halál után. De azt tudom, hogy ahová megyek, veled akarok menni.
Minden után, amit együtt átéltünk, nem tudok elbúcsúzni.
Ha te is így érzed… gyere velem.”

Klára leült egy székre, és csendben sírt. Nem fájdalomból, hanem meghatottságból. Abban a szobában nem csak egy ember és egy kutya halt meg. Ott egy egész életre szóló barátság távozott — méltósággal, úgy, ahogy élt: együtt.