Amikor beköltöztünk az öreg vidéki házba, úgy tűnt, tökéletes hely egy új kezdethez. Csendes környék, nagy kert, bőven volt hely ötéves kisfiunknak, Máténak.
Egyetlen dolog tűnt különösnek: egy régi tükör, ami a szobájában lógott. Sötét fa keret, szorosan a falhoz rögzítve. Nem tulajdonítottunk neki jelentőséget – egészen addig, míg Máté azt nem mondta:
— „Anya, van valaki a tükör mögött. Néz engem, amikor alszom.”
🛌 Rémálmok éjszakája
Először gyermeki képzelgésnek hittük. Új hely, új benyomások. Talán csak egy mese.
De minden éjjel pontban 3:12-kor felébredt. Sikított, sírt. És mindig a tükörre mutatott.
Egy reggel apró kéznyomokat találtunk az üvegen. Máté nem ért hozzá – félt tőle.
🧱 Titkos üreg
Egy éjszaka úgy döntöttem, leveszem a tükröt. Furcsán volt rögzítve, mintha rejtegetne valamit.
A fal mögött rejtett ajtóvonalak bukkantak fel. Kinyitottam őket, és egy szűk üregre bukkantam.
Odabent egy poros doboz, régi napló, játékok – és egy fénykép egy kisfiúról, aki pontosan úgy nézett ki, mint Máté.
A hátoldalán ez állt: „Dávid, 1987.”
🕯 Az eltűnt fiú
Kutakodás után régi újságcikkekre bukkantunk. Egy Dávid nevű, ötéves kisfiú tűnt el ebből a házból 1987-ben. Soha nem találták meg.
És miután felfedeztük a rejtekhelyet, minden megváltozott.
Máté idegen hangon kezdett beszélni. Azt mondta, „Dávid vissza akar jönni”. És hogy hívja őt.
Egy este rajtakaptuk, amint a tükörhöz beszél:
— „Ne félj, ki foglak engedni. Nem leszel többé egyedül.”
💀 Soha többé nem lesz nyugtunk
A tükröt kidobtuk. A falat befalaztuk. De már késő volt.
Máté nem alszik. Mi sem.
A babafigyelőből suttogás hallatszik. Néha két különböző gyermekhang is.
Reggelente új nevek jelennek meg az üvegen. Egyik sem a miénk.
🪞 Ő már visszatért
Két hete Máté elhallgatott. Csak a falra mutat, ahol valaha a tükör lógott. És suttogja:
— „Dávid már nincs egyedül. Valaki más is vár ott…”
És mi tudjuk: valami újra visszatér. Talán ezúttal nem Mátéért. Hanem értünk.
Отправить ответ