Eleinte úgy tűnt, ez csak egy rutinszerű átvizsgálás egy régi épületben.
A Vysočina erdeiben megbúvó Hvozdná pszichiátriai klinika személyzete hozzászokott a furcsa helyzetekhez.
De ez most más volt.
🚪 Egy folyosó, amelynek nem kellett volna léteznie
Amikor a technikus kinyitotta a régi, rozsdás ajtót a pincében, az egész olyan volt, mint egy rossz horrorfilm kezdete.
Rozsdás zsanérok, dohos levegő, félhomály és baljós csend.
A folyosó végén acélajtó állt. Egyetlen felirat díszítette:
„17-es osztály – szigorúan titkos”
🩸 Kérdésekkel teli szoba
Az acélajtó mögött egyetlen, rideg helyiség volt: csupasz falak, egy fémágy, egy asztal… és a sarokban egy elszakadt bőrszíj, amit nyilvánvalóan betegek lekötözésére használtak.
Az asztalon egy napló feküdt.
A kézírás remegett, sok helyen át volt húzva vagy újraírták. A szerző – csak „P.” név alatt – kísérletekről számolt be, amelyek állítólag a ’90-es években zajlottak.
Engedély nélküli gyógyszerek, hosszan tartó elszigeteltség… és egy „hang, amely a falakon keresztül érkezik”.
🧠 Eltűnt akták, elhallgattatott tanúk
A klinika hivatalos archívumában semmilyen adat nem található a 17-es osztályról vagy „P.” nevű betegről.
Egy nyugdíjas nővér névtelenül vallott a médiának:
„Tudtuk, hogy ott lent van valami. De tilos volt beszélni róla. Azt mondták, ez csak kutatás. Aki kérdezett, elveszítette az állását.”
🕵️ Nyomozás válaszok nélkül
A helyszínre rendőrség és az Orvosi Kamara képviselői érkeztek.
De egy héttel a vizsgálat kezdete után a helyiséget újra lezárták – ezúttal a minisztérium utasítására.
További részleteket azóta sem hoztak nyilvánosságra.
A volt páciensek családjai kellemetlen kérdéseket kezdtek feltenni.
Néhányan állítják: szeretteik Hvozdnába kerültek… és soha nem tértek vissza.
😨 Mi maradt az ajtók mögött?
Az intézmény ma is működik.
A 17-es osztály azonban zárva maradt – és úgy tűnik, örökre.
Néhány alkalmazott viszont azt állítja, éjjelente lépteket hallanak a pincéből.
És egy nemrég felvett beteg aktájában aggasztó megjegyzés jelent meg:
„Valaki még mindig ott van. Nem hagyták abba. Csak mi fordítottuk el a fejünket.”
Отправить ответ