Azt mondták, soha nem tenné meg. Aztán történt valami, amit nem lehet megmagyarázni…

Évekig csak gúnyolódtak rajta.
Tomáš Černý – a csendes, szürke, láthatatlan típus. Az a fajta ember, aki mindig a sarokban ül, nem néz senki szemébe, és bocsánatot kér, még akkor is, ha semmit sem csinált. Éjjeli őrként dolgozott egy elhagyatott raktárban, a város szélén. Sem család, sem barátok. Csak ő, néhány kamera… és a végtelen csend.

Akik ismerték – vagy legalábbis azt hitték – mind ugyanazt mondták:
— Egy légynek sem tudna ártani.
— Nincs benne bátorság.
— Soha nem tenne ilyet.

Aztán egy este… eltűnt.

A reggeli műszak üresen találta a raktárt. Tomáš nem volt ott. Felszerelése érintetlen. Semmi nyoma dulakodásnak, a zárak nem voltak feltörve. A kamerák pontosan 03:33-kor kikapcsoltak. Az asztalán csak egyetlen kézzel írott papírlap feküdt. Egy mondat állt rajta:

„A gonosz nem ébred fel – a gonosz vár. És én már nem várok tovább.”

A nyomozás nem vezetett sehová.
A rendőrség szerint Tomáš megőrült. Vagy elmenekült. Vagy mindkettő.
De aztán olyan dolgok kezdtek történni, amik ellentmondtak a józan észnek.

Egy héttel az eltűnése után a raktár teljes archívuma porig égett – magától.
Nem találtak tűzfészket, gyújtogatásra utaló jeleket.
Másnap két biztonsági alkalmazott nyomtalanul eltűnt.
A harmadik otthon, a fürdőszobai tükörbe karcolva ezt találta:

„Most engem látsz. De ő vajon mit lát?”

A környék kamerái éjjel egy alakot rögzítettek. Hasonlított Tomášra…
De az arca torz, felismerhetetlen volt – mintha a valóság nem tudta volna megtartani.

Aztán érkezett egy e-mail.
Tomáš saját címéről küldték, pontosan egy héttel az eltűnése után.
Csatolmány: rövid videó.

Sötét szoba. Villogó neonfény. A sarokban… egy sziluett. Hátat fordított a kamerának, és halkan suttogott. A szavak alig voltak érthetőek. Csak egy szó hallatszott tisztán:

„Azt mondtátok, hogy soha nem teszem meg…”

Azóta senki sem meri kimondani a nevét.
A biztonsági cég épülete üresen áll.
És akik valaha gyávának nevezték… ma már csak suttognak – ha megszólalnak egyáltalán.

Mert néha történik valami, amit nem értünk meg.
És néha… a legcsendesebb ember hordozza a legsötétebb sötétséget.