Még sötét volt, de a napfelkelte már szürke-narancssárgára festette a látóhatárt. Az utcák csendesek voltak, csak néha haladt el egy-egy korai autóbusz. A Malá Štěpánská és a Myslíkova utca sarkán egy idős asszony állt. Reszketett — talán a hidegtől, talán a félelemtől. Mobiltelefont tartott a kezében, és remegő hangon ismételgette a kagylóba:
— Egy koporsó van ott. A járda közepén. Zárva. Senki a közelben. Csak úgy… ott fekszik.
A helyszínre David Kovář hadnagyot küldték. Tapasztalt nyomozó volt, húszéves pályafutása alatt sok mindent látott már. De még ő is kellemetlen szorítást érzett a gyomrában, amikor megpillantotta a magányos koporsót. Néma, sötét — mintha figyelmeztetne.
— Zárjátok le a területet — utasította nyugodtan. — Készítsétek elő az eszközöket a fedél felnyitásához.
Egy fiatal rendőr lépett elő, feszítővassal a kezében. A koporsó fedele szokatlanul nehéz volt, mintha ellenállt volna a kinyitásnak. Végül engedett — és amit odabent találtak, megfagyasztotta az időt.
A koporsó üres volt.
Csak egy… bölcső volt benne. Régi, fából készült, lassan ringatózott. És benne egy baba. Üvegszemei, fehér ruhája, arca megrepedt, mintha túlélte volna egy tüzet. Az ölében egy levél feküdt.
Kovář kesztyűben emelte ki. Fekete tinta, gondosan írt kézírás:
„Ez az első. Aki azt hiszi, hogy ismeri az igazságot, az most fogja megtudni. A gyermek alszik, de a múlt ébren van.”
Abban a pillanatban minden megváltozott.
Néhány órával később újabb koporsót találtak — ezúttal egy általános iskola előtt. Benne egy eltűnt tanár fényképe. Este pedig a harmadik — egy elhagyatott vasútállomás peronján. És minden egyes újabb koporsóval egyre több lett a kérdés, és egyre kevesebb a válasz.
A nyomozás széthullott. Gyanúsítottak jöttek és mentek, a motivációk elmosódtak. A média megőrült, a lakosság pánikba esett. De az, aki a játékot elindította, láthatatlan maradt — és mindig egy lépéssel előrébb járt.
David Kovář egy dolgot tudott biztosan: az első koporsó nem figyelmeztetés volt.
Meghívó volt.
És a rémálom még csak most kezdődött.
Отправить ответ