Azt hitte, egyedül van. A fürdőszobának üresnek kellett volna lennie. De egyetlen lépés a küszöbön túl örökre megváltoztatta az életét. Ő ott volt. A zuhany alatt. Meztelenül. Egy idegen férfi. És amikor megfordult… amit a hasán látott — az sem nem volt normális, sem nem lehetséges. Ez egy jel volt. Egy hívás. Valami olyasminek a kezdete, amit még elképzelni sem tudott.
Minden egy átlagos napként indult… amíg meg nem hallotta a víz csobogását
Anna (a név megváltoztatva) a szokásosnál korábban tért haza. Egy egyszerű szerda. Stresszes nap. Csak csendre és egy gyors zuhanyra vágyott. A férje üzleti úton volt. A háznak üresnek kellett volna lennie.
De… a víz folyt.
A fürdőszobából.
A szíve hevesen kezdett verni. Csendben közeledett. Azt hitte, talán elfelejtette elzárni a csapot. De amikor kinyitotta az ajtót – olyan jelenet fogadta, amit sosem fog elfelejteni.
Ő ott állt a zuhany alatt. Meztelenül. Nyugodtan. Aztán – megfordult
Magas volt. Izmos. A bőre csillogott a víz alatt. Anna megdermedt. Ki akart kiáltani, de nem volt levegője.
Aztán a férfi megfordult. És egyenesen a szemébe nézett. Nyugodtan. Pánik vagy meglepetés nélkül.
És azt mondta:
„Hamarosan úgyis megtudtad volna.”
De nem ezek a szavak sokkolták őt.
Hanem a jel a férfi hasán.
Anna már látta ezt a jelet. Álmaiban. Rémálmaiban.
Egy kör alakú szimbólum. A bőrébe vésve. Nem tetoválás — inkább egy ősi égetett bélyeg. A körön belül egy háromszög, benne egy fordított A betű. Félelmetes, de ismerős.
Gyerekkora óta Anna ugyanazt a férfit álmodta. Sötét, magas, vízben álló alak. Esőben vagy zuhany alatt. Mindig ugyanazzal a jellel.
Minden alkalommal, mikor felébredt, elfelejtette az arcát… de a jelet nem.
El akart menekülni, de a férfi kimondta a teljes nevét. És még többet is
„Anna Mária Jovanovska. Született 1991. április 4-én, hajnali 3:04-kor. Kiválasztottak, még mielőtt megszülettél.”
Anna megdermedt. Ezt senki sem tudta. A teljes neve, pontos születési dátuma és ideje — nem szerepeltek sehol. Sem a közösségi médiában, sem hivatalos dokumentumokban. Csak a már elhunyt szülei tudhatták.
Ki volt ő? És mit keresett a fürdőszobájában?
Mikor meg akarta kérdezni: „Ki vagy te?”, a férfi nem válaszolt. Csak a párás tükör felé mutatott.
És ott, a gőzben, egy üzenet jelent meg:
„Azért van itt, hogy felébresszen téged.”
A szimbólum neve: Avaley
Anna nyomozni kezdett. Weboldalak, fórumok, okkult szimbólumok archívumai. És ott — megtalálta. A szimbólum egy alakhoz tartozott, akit úgy hívtak: Avaley — az Álmok Őrzője. Egy entitás, aki minden 100 évben megjelenik a „kiválasztottaknál” — embereknél, akik ősi emlékeket hordoznak magukban.
Ő — egyike volt ezeknek.
De aztán valami még furcsább történt
Néhány nappal később Anna ugyanazt a jelet fedezte fel a saját hasán.
Először csak egy véraláfutásnak tűnt. Aztán – égésnek. Végül — ugyanaz a szimbólum. Tökéletesen ugyanolyan.
És ezután — elkezdett világítani. Éjszaka. Mikor elaludt, víziók kezdődtek. Városok, amik nem léteznek. Emberek, akiket név szerint ismer — de sosem találkozott velük. Nyelvek, amelyeket megért — de sosem tanult.
Ő eltűnt. De Anna tudja: még mindig itt van
Többé nem jelent meg. De ő érzi. Amikor a szimbólum felmelegszik a bőrén — tudja, hogy közel van. Néha álmaiban látja, ahogy újra a víz alatt áll. Csendben. Nyugodtan. Várakozva.
Az emberek azt hiszik, megőrült. De nincs egyedül
Titkos fórumokon másokat is talált, akik hasonlót éltek át. Ők is látták „a férfit a zuhany alatt”. Ők is viselik a jelet. Mindenkinek hasonló a története.
És most mindannyian — válaszokat keresnek.
Miért épp ők? Mi vár rájuk? És mi következik ezután?
Отправить ответ