Ez egyike volt azoknak a túráknak, amelyeknek egy csúcsfotóval és forró teával kellett volna végződniük egy hegyi menedékházban.
De február 18-án, reggel 10:23-kor, négy tapasztalt hegymászó csodával határos módon tért vissza élve a hegyről.
🔹 Tankönyvszerű kezdet
Egy baráti társaság – két cseh, egy szlovák és egy lengyel – indult el a Pic Blanc hegy megmászására a francia Alpokban.
Az időjárás? Tökéletes.
A lavinaveszély? Hivatalosan alacsony.
Mindannyiuknak több tucat mászás volt már a hátuk mögött.
„Örömteli várakozás volt bennünk, nem félelem,” mondta később Lukáš, a csapat egyik tagja.
🔹 Vihar előtti csend
Körülbelül 2800 méteres magasságban minden megváltozott.
„Hirtelen finom roppanást hallottunk alattunk. Azt hittem, csak a jég törik a hágóvasak alatt,” mesélte Magdalena.
De aztán – néhány másodperc alatt – a csend fülsiketítő robajba csapott át.
⚠️ Lavina
Egy futballpálya méretű hóréteg vált le, és pont rájuk zúdult.
A hó több mint 100 km/h sebességgel zúdult lefelé.
Senki sem tudott gondolkodni – csak az ösztön maradt.
Lukáš és Magdalena egy sziklanyílás mögé vetették magukat.
Pavel, a csapat legtapasztaltabb tagja, még épp időben aktiválta a hátizsákjába épített lavina-airbaget.
Tomáš? Ő eltűnt a fehér tömegben.
⏳ 30 másodpercnyi rémület
A lavina mindössze fél percig tartott. De az a 30 másodperc örökkévalóságnak tűnt.
A hóvihar után csend maradt. Csak a szél. Aztán – egy kiáltás:
„TOMÁŠ!”
Senki sem látta őt.
Lukáš elővette a keresőszondát, és kutatni kezdett a hóban. Magdalena bekapcsolta a lavinajeladót.
11 percnyi sípolás után – találat.
Őrült ásás kezdődött.
🧤 Élt. Pár percre volt a haláltól
Tomáš szájában hó maradványai voltak, átfagyva, de lélegzett. Az airbag egy kis légzsebet hozott létre számára.
A mentők szerint, ha nem találják meg, legfeljebb 3–5 percet élt volna még.
❗ Mi okozta? Senki sem számított erre
Este a hegyi mentőszolgálat közölte: a lavinát mikro-szeizmikus aktivitás – egy érzékelhetetlen földrengés – váltotta ki.
Egyetlen előrejelzés sem jelezte. Egyetlen lavinatábla sem számolt vele.
„Olyan volt, mint egy lövés a csendből. És mi éppen a golyó útjában álltunk,” mondta Tomáš a baleset után.
🧭 Minden megváltozott
Ma már nem másznak úgy, mint régen. Mind a négyen visszatértek a hétköznapi életükhöz, de a mély hó iránti félelem megmaradt.
Mégis azt mondják: ez nem a hegyek vége számukra. Csak egy új kezdet – alázattal.
„A hegyek nem csak az ostobákat veszik el. Néha azokat is, akik felkészültek. De néha második esélyt adnak.”
Отправить ответ