Csak véletlen volt.
Új kanapét kerestem a nappalimba, mert a régi már rég túl volt a fénykorán. Nem akartam túl sokat költeni, ezért használt cikkes oldalakon böngésztem a hirdetéseket.
A képek jól néztek ki — sötétszürke, szövet sarokkanapé, első ránézésre masszív szerkezet. Nem gondolkodtam sokat – felhívtam az eladót, és megbeszéltem a szállítást.
Amikor odaértem a kanapéért, egy idősebb férfi segített felpakolni a furgonba. Idegesnek tűnt, de nem mondott sokat. Csak annyit ismételt:
„A lényeg, hogy végre megszabaduljak tőle.”
📦 Váratlan részletek
A kanapé nehezebb volt, mint gondoltam. Alig hittem el, hogy üres.
Otthon letettem a nappali sarkába. De már az első perctől kezdve volt benne valami furcsa. Olyan érzésem volt, mintha valami mást is behoztam volna vele. A csend sűrűbb lett. Az árnyékok mélyebbek.
Néhány nap múlva furcsaságot vettem észre. Ha az egyik oldalára feküdtem, halk kattanást hallottam belülről.
Amikor óvatosan felemeltem az alsó huzatrészt, találtam egy cipzárt, aminek ott nem kellett volna lennie.
🎒 Ami benne volt
Kinyitva egy üreges teret tapintottam ki, és előhúztam egy poros, fémdobozt. A dobozban három dolog volt:
- egy rozsdás, régi kulcs
- egy kézzel írt napló
- egy fénykép egy kórházi ruhát viselő nőről, aki újszülöttet tart a kezében – a szemeit tollal áthúzták
📖 A napló
Kinyitottam a naplót. Az első oldalon ez állt:
„Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy a kanapé engem sem hagyott békén.
Kérlek, ne aludj rajta. És főleg – ne vidd be olyan lakásba, ahol egyedül vagy.”
A további bejegyzések zavarosak voltak. Egy nő írta, aki úgy érezte, valami él a bútorban. Leírta, hogy légzést hall, olyan álmokat lát, amik nem az övéi, és hogy napról napra úgy érzi, valami „átveszi az irányítást”.
Az utolsó bejegyzés ez volt:
„Ma kinyitottam a pincét a kulccsal. Most már tudom, mi volt abban a kanapéban. És nem halott.”
🕯️ És velem mi lesz?
Összecsuktam a naplót. Ismét a fényképre néztem. Abban a pillanatban a szoba fénye megremegett.
Azóta minden este történik valami.
Kaparást hallok.
A kanapé néha magától megmozdul.
Egyszer reggel arra ébredtem, hogy a kanapé az ajtó felé fordult, pedig este még másképp állt.
Megpróbáltam kidobni. Elvittem a hulladéklerakóba.
Másnap reggel újra ott állt a nappalimban — nyitott cipzárral, és a naplóval a háttámláján.
Отправить ответ