A tekintetükből mindent megértett. Nem kellett semmit mondaniuk. Egyetlen szót sem. A szemükben volt valami, ami jobban fájt, mint a legkeményebb szemrehányás. Korábban mosolyogva köszöntötték, kávéra hívták, érdeklődtek Márk felől. Most lesütötték a szemüket. Vagy még rosszabb – átnéztek rajta, mintha nem is létezne.
Amikor az első panaszok érkeztek a szomszédoktól, csak nevetett. „Márk csak más. Érzékenyebb.” Amikor az iskolából kizárták egy „incidens” miatt, tiltakozott: „Kiprovokálták! Ki tudja, mit […]
