Felállt az asztaltól, és örökre elment… Másnap reggel mindenki elnémult attól, amit megtudtak

A Štěpán család vacsorája a szokásos mederben zajlott.
Hosszú asztal, tányérok tele étellel, feszültségtől terhes nevetés, szavak, melyek csak a felszínen csúszkáltak — mélység és őszinteség nélkül. „Családi összejövetelnek” hívták, de a formális külső alatt egy évek óta csendben gyülemlő feszültség rejtőzött.

Amikor az após újra előadta azt a történetet, hogy „minden problémát egyedül, női hisztik nélkül oldott meg”, a legtöbben elnevették magukat. Jitka nem.

Lassan letette az evőeszközt, megtörölte a száját a szalvétával, felállt az asztaltól, és halkan, de határozottan így szólt:

„Köszönöm. De én itt befejeztem.“

Ekkor olyan sűrű csend telepedett a helyiségre, hogy szinte lehetett volna vágni.
Tomáš felhúzta a szemöldökét, az anyja nevetett — mintha viccnek gondolta volna.
De Jitka már az ajtó felé tartott. Táska nélkül. Habozás nélkül. Csak nyugodtan, határozottan. És eltűnt.

Másnap reggel beindult az események sora.

Tomáš egy e-mailt kapott. Rövidet, hivatalosat.
Minden benne volt: a válás bejelentése, a vagyontárgyak felosztása, új bankszámlaszám, új cím.
Vádaskodás nélkül. Panasz nélkül. Csak hideg, precíz tények.
És a végén egyetlen mondat:

„Elmentem, mert rájöttem, hogy önmagamat elveszíteni miattatok nem szeretet. Az lassú halál.“

A család sokkolódott.
Nem az elköltözés miatt — hanem mert senki sem várta, hogy Jitka képes lesz erre.
Az a csendes, szerény Jitka.
Aki mindig mindent eltűrt.
Aki sosem veszett össze, sosem kiabált, sosem sírt mások előtt.

De pontosan ebben volt a lényeg.

A csendes nő összepakolta az életét, és dráma nélkül, de teljes bizonyossággal távozott, hogy soha többé nem tér vissza.

Ma már suttogva beszélnek róla. Állítólag valahol a hegyekben él. Emberekkel dolgozik. Többet nevet, mint valaha.
És amikor valaki tovább hallgat az asztalnál, mint szokott, az anya csak annyit mond:

„Remélem, nem lesz ő a következő Jitka.“

De az igazság az, hogy minden Jitka egyszer feláll. És amikor elmegy… általában örökre.

Оставьте первый комментарий

Отправить ответ

Ваш e-mail не будет опубликован.


*