Ausztrália északnyugati részén, a poros, vörös földdel borított sivatagos tájon egy bányászcsoport úgy gondolta, hogy csupán egy újabb vasérc rétegre bukkant. Azonban a rutinszerű munka hamar hátborzongató felfedezéssé vált – olyanná, amely szembemegy a tudománnyal és a józan ésszel.
Szokatlan lelet a föld mélyén
A RedEarth Minerals társaság bányájában, mintegy 40 méterrel a felszín alatt a fúró egy furcsán sima, kemény, egyenes felületbe ütközött. Richard Hayes geológus először azt hitte, egy régi szerkezeti elem darabját találták meg. De ahogy tovább tisztították a területet, egyre nyilvánvalóbbá vált: ez nem emberi kéz munkája.
Egy sima, megmunkált kőtömb került elő, oldalán különös vésetekkel. Olyan volt, mint egy szarkofág. Csakhogy a környező kőzetrétegek a krétakorhoz tartoztak – vagyis a tárgy legalább 100 millió éves. Jóval az emberi faj megjelenése előtt.
A nyitás, ami sosem történt volna meg
Hosszú vizsgálatok és viták után a döntés megszületett: a kősírt felnyitják tudósok, hivatalos személyek és biztonsági egységek jelenlétében.
Amikor a fedél megmozdult, a hőmérséklet hirtelen csökkent. Mindenki megmagyarázhatatlan félelmet érzett.
Bent egy alak feküdt – emberformájú, de nem emberi. Hosszú végtagokkal, sima, zöldesszürke bőrrel, mely egyszerre emlékeztetett fémre és pikkelyre. Nem volt szája, sem orra – csak két, csukott, hatalmas szem.
És akkor… a szemek kinyíltak.
Egy pillanat, ami mindent megváltoztatott
A berendezések sorra meghibásodtak, az elektromosság leállt, emberek ájultak el. Többen arról számoltak be, hogy érezték: valami – vagy valaki – figyeli őket. Nem fizikailag, hanem… belülről. Az elméjük mélyén.
Majd az alak – egyszerűen eltűnt. A sír üres maradt.
Az igazság eltussolása
A hatóságok azonnal lezárták a területet. A jelenlévők titoktartási nyilatkozatot írtak alá. Minden felvételt lefoglaltak. A laboratóriumot megsemmisítették.
A hivatalos jelentés így szólt:
„Egy azonosítatlan geológiai képződményt eltávolítottunk biztonsági okokból. Biológiai anyagot nem találtunk.”
De a szemtanúk másként emlékeznek.
Talán nem is sír volt… hanem börtön
Sokan úgy vélik, a lény nem halott volt. Egy idegen – vagy egy másik dimenzió lénye – akit elzártak. És ez a „szarkofág” nem temetkezési hely volt – hanem cella. És mi… kiszabadítottuk.
Azóta furcsa események történnek. Eltűnt állatok. Árnyék nélküli alakok a dombokon. Öngyilkosságok. Memóriavesztések.
És maga a kősír?
Széthullott porrá. Ami aztán eltűnt a szélben.
Отправить ответ