Az eső dobolt a kapucnin, a szél kitépte az esernyőket a kezekből. Az a fajta hideg, végtelenül szürke nap volt, amikor még a város is úgy tűnik, mintha magába akarna olvadni.
Linda munkából hazafelé tartott – egy rövidebb úton, csendes sikátoron keresztül, amely elhagyott garázsok és udvarok között vezetett. Ide szinte soha senki nem járt.
A hátizsák a járdán feküdt. Átázva. Elhagyatva.
Mintha valaki leejtette volna… vagy szándékosan hagyta volna ott.
Linda lassított.
Senki nem volt a közelben. Sem gyerek, sem felnőtt, sem autó.
— „Talán valaki elfelejtette… vagy elszökött otthonról?” – gondolta.
De valami nem stimmelt.
🎒 Szokatlan lelet
A hátizsák nem tűnt elveszettnek. Inkább… mintha szándékosan lett volna odahelyezve.
Szépen letéve, cipzárja zárva, tiszta – csak az esőtől volt vizes.
Linda körbenézett, majd közelebb lépett.
Különös feszültséget érzett. Mintha a teste azt súgta volna: „Ne nyúlj hozzá.”
De a kíváncsisága erősebb volt.
Felemelte.
Nehéz volt. Nehezebb, mint amit egy gyerek hátizsákjának várna az ember.
És kinyitotta.
📖 Ami benne volt
Nem voltak benne uzsonnák. Sem színes ceruzák. Sem plüssállat.
Csak:
- Egy jegyzetfüzet műanyag tokban
- Egy régi kazetta, a szalag teljesen visszatekerve
- Egy kislány fényképe – a szeme piros filccel bekarikázva
Linda lélegzetét visszatartotta.
Kinyitotta a jegyzetfüzetet.
Az első oldalon ez állt:
„Ha ezt megtaláltad, hallgasd meg a kazettát. És ne maradj sokáig itt.”
🎧 A kazetta
Otthon Linda előkeresett egy régi lejátszót. Betette a kazettát.
Egy ideig csend. Aztán sercegés. Majd egy gyerekhang. Halk, érzelem nélküli:
„Az a ház nem üres. A pincében van egy ajtó. Régi. Zárva van.
De néha kijön onnan. Én elszöktem.
És aztán újra kezdődött. Most mást keres.
Talán téged.”
Linda kikapcsolta a kazettát.
Reszketett a keze.
A hátizsákból előkerült kislány fényképe ott feküdt a lejátszó mellett.
És a hátoldalán… egy cím volt.
🏚 Az elfeledett hely
Linda elment oda.
Mintha álomban járt volna.
Elhagyatott ház a város szélén. Rég bedeszkázva. Az alagsor ablaka félig betörve.
Bement.
A padló nyikorogott.
A pincelépcső romos volt – de le lehetett menni.
És ott hátul… valóban volt egy ajtó.
Fém. Összekarcolva.
És mögötte… valaki lélegzett.
❌ Eltűnt az esőben
Linda sosem tért vissza.
A rendőrség csak a kabátját találta meg a pinceajtó előtt.
És a hátizsákot – azt a rózsaszínt – visszatették ugyanarra a helyre, ahol először meglátta.
Ezúttal nyitva volt.
És benne: egy új jegyzetfüzet.
Üres.
Vár.
Отправить ответ