Terezának, egy két hónapos Matyáš anyukájának Olomouc-ból, a sírás a mindennapok természetes része volt. De ez az este más volt.
Matyáš szüntelenül sírt, szívszorító, kétségbeesett hangon. Sem az etetés, sem az ölelés, sem a ringatás nem használt.
„Más volt. Éreztem, hogy valami nincs rendben,” emlékszik vissza Tereza.
Több mint egy óra kétségbeesés után úgy döntött, újra megnézi a pelust, bár nemrég cserélte. Amikor kinyitotta, dermedten állt.
A pelus rétegei között egy éles műanyag szilánk volt, valószínűleg a gyártási folyamatból. Pontosan a baba finom bőrébe szúrt. A kis seb vérzett, és nyilvánvaló volt, hogy a gyermek egész idő alatt fájdalmat szenvedett, amit csak sírással tudott kifejezni.
„Szívesen sírtam volna vele együtt. A legrosszabb anyának éreztem magam, pedig nem az én hibám volt,” mondja Tereza. Matyáš azonnal megkapta a szükséges ellátást, és a gyors beavatkozásnak köszönhetően minden jól alakult — de a lelki sokk megmaradt.
A gyártó ügyfélszolgálatának értesítése után egy adott pelus széria visszahívásra került a piacról, és minőségellenőrzést indítottak a gyártóüzemben. A cég elnézést kért, de Tereza már tudja a magáét:
„Most már nem csak cserélem a pelust, hanem ellenőrzöm is. Minden egyes darabot. Mert a bizalom elveszhet egyetlen apró műanyag darab miatt.”
Отправить ответ